redel × A: 1395 k. redelth [sz.] (BesztSzj. 630.); 1405 k. regleth [sz.] (SchlSzj. 1198.); nyj. rëdëlni [sz.] (ÚMTsz.); rödöl (ÚMTsz.) J: ’ráncol, redőz | runzeln, falten’

red × A: 1828 red (TudGyűjt. 2: 58), de vö. →redős; 1857 regy (MTsz.); nyj. rëd, rögy (MTsz.) J: 1 1828 ’ránc, redő | Runzel’ (↑); 2 1828 ’ráncos fakéreg | runzelige Baumrinde’ (↑); 3 1829 ’sor | Reihe’ (TudGyűjt. 11: 94); 4 1857 ’évgyűrű | Jahresring’ (↑)

A szócsalád alapja, valószínűleg a redel felthetőleg jövevényszó a szerbhorvátból vagy a szlovénból. |  ≡  Szbhv. rediti ’rendez, elrendez’; szln. rediti ’rendez, elrendez’ [az eredetéhez vö. →rend].  ⌂  A magyarban jelentésszűkülés ment végbe. Az 1405 körülről adatolt változat az [1]-es tőtípus hatását tükrözi.

A red elvonás. |  ⌂  A red a redel-ből keletkezhetett elvonással. Nem zárható ki azonban, hogy ez a főnév ugyanannak a szláv szónak a denazalizált alakjából származik, amelyre a →rend eredeti változat is visszamegy; a hangtanához vö. →donga ~ duga, →munka ~ muka stb. Valamelyik szláv nyelvből való származtatása esetén a szóföldrajzi érvek a szerb vagy a szlovén mellett szólnak. Ha a főnév jövevényszó, a redel talán származékszó is lehet, bár ezt a magyarázatot szótörténeti adatok nem támasztják alá.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 728; MNy. 63: 356; TESz. red a.; EWUng.→ redős, rend