receptum A: 1550–1575 receptum (MNy. 84: 251) J: ’gyógyszer, orvosság | Arznei’

recepta A: 1557 reczebtát (Horváth M.: NEl.); 1558 recepta (Horváth M.: NEl.) J: ’orvosi vény, rendelvény | Arzneiverordnung’

recept A: 1787 Receptet (NSz.); 1817 Recepjét (NSz.); 1898 recefet [tárgyeset] (NSz.); nyj. receft, recet (Bálint: SzegSz.); recekt (MTsz.); rëcëpt (MNyj. 3: 127); recitot (ÚMTsz.) J: 1 1787 ’orvosi vény, rendelvény | Arzneiverordnung’ # (); 2 1806 ’követendő mód, eljárás | zu befolgendes Verfahren’ (NSz.); 3 1865/ ’elkészítési mód 〈ételeké〉 | Kochrezept’ # (NSz.)

A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai, a receptum, recepta latin  (k.) jövevényszók. |  ≡  Lat.  (k.), (tud.) receptum ’gyógyszerrecept’, tkp. ’a vett, elkészített dolog’ [< lat. recipere ’(vissza-, fel)vesz’] | lat.  (k.), (tud.) recepta ’gyógyszerrecept’, tkp. ’a vett, az elkészített dolog’. Az orvos a rendelvény teljesítésére a gyógyszerészt a recipe ’végy!’ szóval utasította; a gyógyszerész az utasítás végrehajtását a lat. receptum ’vettem; elkészítettem’ rávezetésével igazolta, ebből jött létre a szó gyógyszerrecept jelentése főnevesüléssel. A gyógyszer jelentés a m. receptum-ból keletkezett metonimikusan.

A recept német jövevényszó. |  ≡   Ném. Rezept ’gyógyszerrecept; ételrecept’ [< lat.  (k.), (tud.) receptum()].  ≋  Megfelelői: holl. recept; cseh recept; stb.: ’recept’.  ∼  Idetartozik: (R.) recipe ’gyógyszerrecept’  (1793: NSz.), ’ételrecept’  (1809: uo.), ez metonimikus jelentésbővüléssel a lat. recipe() szóra megy vissza. Idetartozik még a recefice ’postai elismervény, feladóvevény’  (1862: Üstökös 1862. máj. 10.: 161); a hangalakot a →recefice¹ vagy a →recefice² befolyásolhatta.

TESz. recept a.; EWUng. kapacitás