receg × A: 1643 retzeg (Comenius: Jan. 32); 1870 reczėg (CzF.); nyj. rëccëg (ÚMTsz.) J: 1 1643 ’hápog 〈kacsa〉 | schnattern 〈Ente〉’ (); 2 1792 ’recseg, zörög | klappern’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1897 ’inog, rezeg | wackeln, zittern’ (MTsz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A szótő a →réce szócsaládjának tövével azonos, és a →recseg, valamint a →retyeg tövével függ össze. A szóvég gyakorító képző. A 3. jelentés metonímia, esetleg a rezeg (→rezzeszt) hatására.

TESz.; EWUng. réce, recseg, retyeg, ruca