rebellis ∆ A: 1569 rebellisekkel (MNy. 90: 124); 1798 rébellis (NSz.) J: ‹fn› 1569 ’lázadó, pártütő személy | Rebell’ (↑) | ‹mn› 1618/ ? ’lázadó, pártütő 〈személy〉 | rebellisch’ (MNy. 66: 341), 1644 ’ua.’ (Horváth M.: NEl.)
rebellió ∆ A: 1598 rebellioth (MNy. inszurrekció a.); 1616 rebellióia (NySz.); 1727 Rebeliát (MNy. 10: 85); 1794 Rébelliónak (NSz.) J: ’lázadás, zendülés | Rebellion’
rebellál † A: 1657–1658 rebellálván [sz.] (MNy. 66: 340) J: ’lázad, zendül | rebellieren’
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. rebellis ’lázadó, vki v. vmi ellen fölkelő ‹személy›’, rebelles [többes szám] ’lázadó, önfejű emberek’ | lat. rebellio ’lázadás, felkelés’ | lat. rebellare ’fellázad, felkel’, tkp. ’a harcot, háborút felújítja’ [vö. lat. bellum ’háború, harc’]. ≋ Megfelelői: ném. Rebell, rebellisch, Rebellion; fr. rebelle, rébellion; stb.: ’lázadó, pártütő, rebellis ‹fn›’, ’lázadó, pártütő, rebellis ‹mn›’, ’lázadás, pártütés, rebellió’; – ném. rebellieren; ang. rebel; stb.: ’fellázad, felkel’. ⌂ A rebellis szóvégi s-éhez vö. →április, →glóbus stb.