ravatal A: 1810/ ravataloknak (NSz.); 1838 rovatal (Tsz.) J: 1 1810/ ’(fából összerótt) boltozatszerű síremlék | (aus Holz zusammengefügtes) Grabdenkmal’ (↑); 2 1813 ’halál, enyészet; gyászeset | Tod, Verwesung; Trauerfall’ (NSz.); 3 1824 ? ’dobogó, emelvény | Bühne, Podium’ (Ruzsiczky: KazTájsz. 333), 1843 ’ua.’ (NSz.); 4 1848 ? ’emelvény, amelyre a koporsóban fekvő halottat a temetés előtt ráteszik | Totenbahre’ # (NSz.), 1863/ ’ua.’ (NSz.) Sz: felravataloz 1874 felravatalozhatók (PNapló 1874. júl. 8.: [3]); 1900 fölravatalozzás (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A rav- ~ rava- szavakból (amely a →ró ’deszkából összeilleszt’ tőváltozata) keletkezett -tal névszóképzővel. Az eredeti jelentése ’deszkaállvány, deszkaalkotmány’ lehetett. A 2. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján. A szó valószínűleg nyelvjárási keletkezésű, és a nyelvújítás korában került be az irodalmi nyelvbe.  ∼  Ugyanebből a tőváltozatból és ugyanezzel a névszóképzővel keletkezett a ravatal ’adó(kivetés)’  (1619: MNy. 5: 281).

☞ Ruzsiczky: KazTájsz. 332; TESz.; EWUng.→ ró