raponc † A: 1470 k. rakonch [? ɔ: raponch] (Gl.); 1516 u. Raponcz (Nyr. 34: 201); 1533 Roponcz (Murm. 1475.); 1708 Rápontz (Pápai Páriz: Dict. Rāpuncŭlus a.); 1796 rapontza [□] (NSz.); 1807 Répontz (Márton J.: MNSz.–NMSz.) J: 1 1470 k. ’varjúköröm | Rapunzel’ (↑); 2 1516 u. ’vadrépa | wildwachsende Rübe’ (↑); 3 1664 ’retek | Rettich’ (Lippay: PosoniK. 2: 168); 4 1673 ’héjafű, hölgymál | Habichtskraut’ (NySz.); 5 1807 ’kánya-harangvirág | Schellenblume’ (↑)
Vándorszó. | ≡ Ném. Rapunza, (szil.) rapunz; holl. rapunzel, (R.) raponsje; fr. raiponce; ol. (mant.) rapónz, (R. pist.) raponzo; sp. (R.) raponce; stb.: ’raponc ‹különféle gyökér- és levélsaláták neveként›, harangvirág stb’. Az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté [? < ol. rapa ’répa’ < lat. rapum ’ua.; gyökérgumó’]. ⇒⌂ A magyarba az olaszból és a németből került.
☞ TESz.; EWUng.→ répa