rag¹ A: 1546 rag (OklSz.); 1802 ragg (MNy. 90: 124) J: 1 1546 ’szarufa | Dachsparren’ (↑); 2 1826 ’a padlásnak az a része, ahol a tető a falakat éri; eresz | kantennaher Raum zwischen Dach und Dachboden; Dachtraufe’ (NSz.); 3 1897 ’oldalvájás a kővel ki nem rakott kút fenekén | Seitenaushöhlung am Brunnenboden’ (MTsz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. rog ’szaru, kürt’, (N.) ’szarufa’; szlk. roh ’szaru, kürt; szaruanyag; sarok, szeglet’, (N.) ’szarufa’; or. рог ’szaru, kürt; földnyelv’; stb. [szláv eredetű; vö. még óporosz ragis; lett rags; stb.: ’szaru, kürt; partfok stb.’].  ⌂  A ’szaru, kürt’ és ’szarufa’ jelentések viszonyához vö. →szarufa. – A 2. jelentés feltehetőleg metonímia az 1. jelentés alapján; a 3. jelentés valószínűleg metafora a 2. jelentés alapján; a 2. és 3. jelentés azonban a szláv ’sarok, szeglet’ jelentésre is visszamehet.  ⊚  Ma főleg délnyugat-dunántúli, korábban szélesebb körben elterjedt nyelvjárási szó.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 454; TESz.; EWUng.