rabol [1] A: 1512 k. el raboliak (WeszprK. 8); 1535 k. Rablany [sz.] (Zay: Lánd. 39); 1575 rabbalni [sz.] (Heltai: Krón. 157b) J: 1 1512 k. ’〈személyt, állatot〉 rabul ejt, rabságba vet | gewaltsam wegnehmen, plündern’ # (); 2 [főleg el~] 1512 k. ’〈értéket, vagyont〉 erőszakkal, fenyegetéssel elvesz, fosztogat | gewaltsam entführen’ # (); 3 1928 ’〈bizonyos kártyajátékokban〉 a talonból cserél | aus dem Talon tauschen 〈in gewissen Kartenspielen〉’ (Zolnay–Gedényi) Sz: rablás 1535 k. Rabolassal (Zay: Lánd. 44) | rabló 1571 rablóidat (MonÍrók. 3: 214)

Vitatott eredetű. | 1 Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném. rauben, (baj.-osztr.) rôbm: ’erőszakkal elvesz, elrabol; fosztogat’ [germán eredetű; vö. gót bi-raubōn ’kirabol’; ang.  (óang.) rēafian ’rabol, fosztogat; elragad’; stb.].  ≋  Megfelelői: cseh rabovati; le. rabować; stb.: ’rabol’.  ⌂  A szó belseji rövid a és a 2. jelentés a →rab hatására keletkezhetett; vö. még a szláv szavakat (↑). 2 Származékszó. |  ⌂  Belső keletkezésű, a →rab szóból igeképzővel alkotott származékszó; hasonló denominális képzéshez vö. →mocsok, →titok stb. A 2. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján; a 3. jelentés metafora a 2. jelentés alapján.  ∼  Idetartozik: rabsic ’vadorzó’  (1894/: MTsz.), ez a német közvetítésű bajor-osztrák Raubschütz ’ua.’ szóból származik, és leginkább a dunántúli nyelvjárások szava.

Kniezsa: SzlJsz. 452; TESz. rabsic a. is; EWUng. gardrób, rab, róta