rab A: 1424 ? Rab [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1522 Rab [szn.] (OklSz.); 1536 rab (Pesti: Fab. 1); 1825 roboszszony (NSz.) J: 1 1424 ? ’fogoly; rabszolga | Gefangene(r); Sklave’ (↑), 1522 ’ua.’ (↑); 2 1536 ’az, aki vkitől v. vmitől feltétlenül függ, vkinek v. vminek feltétlenül alárendeli magát | Sklave 〈abstr.〉’ # (↑); 3 1577 ’szolga; jobbágy | Knecht; Leibeigene(r)’ (KolGl.); 4 1585 ’fegyenc, ill. börtönbüntetésre ítélt személy | Gelängene(r), Eingekerkerte(r)’ # (Cal. 371); 5 1585 ’túsz | Geisel’ (Cal. 717) Sz: rabság 1500 k. rabsagh (AporK. 106) | raboskodik 1682 raboskodott volna (NySz.)

Jövevényszó egy déli szláv nyelvből, valószínűleg a szerbhorvátból. |  ≡  Szbhv. rob ’szolga; rabszolga’, (R.) rába ’fehércseléd’; – óe. szl. rabъ, robъ ’szolga; rabszolga’; blg. paб ’isten hű szolgája; akarat nélküli szolga’, poб ’rabszolga ‹elvont értelemben is›; alávetett nép, szolgává tett személy’; szln. rob ’rabszolga’ [indoeurópai eredetű; vö. óind árbhas ’kicsi; fiúgyermek, ifjú’; lat. orbus ’elárvult’; stb.].  ≋  Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatóak.  ⌂  A szó a török hódoltság alatt került a magyarba, amikor sokakat elhurcoltak rabszolgának. A rob változat újabb átvétel lehet, amely a moldvai magyar nyelvjárásba valószínűleg a rom. rob ’fogoly, rab; rabszolga ‹elvont értelemben is›; stb.’ közvetítésével került.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 452; TESz.; EWUng.→ árva, rabol, rabota, rabszolga