répa A: 1310 Repas [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 265); 1395 k. repa, reppa (BesztSzj. 422., 421.); 1583 Rèpa (MNy. 44: 152); 1585 Répa (Cal. 894); nyj. rípa (MTsz.) J: ’sárgarépa, cukorrépa, fehérrépa stb. | Mohr-, Zucker-, Stoppelrübe usw. (Beta)’ # Sz: répás 1310 [hn.] (↑)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. repa; szlk. repa; or. pena; stb.: ’répa’ [valószínűleg ősi vándorszó; vö. gör. ῥάφυς; lat. rapum, rapa; ném. (ófn.) rouba, rouppa; stb.: ’ua.’]. ⌂ Az első szótagbeli magánhangzónyúlás a magyarban következett be; a repa változat már a 18. sz. végi adatokból is kimutatható.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 426; TESz.; EWUng.→ karalábé, raponc, repce