pödör [1] A: 1759 pederéteni [sz.] (NSz.), de vö. →penderedik; 1774 podörni [ɔ: pödörni] [sz.] (MNy. 60: 374); 1778 pödrött [sz.] (MNy. 60: 374); 1870 pėdėr (CzF.) J: ’forgat, fordít, sodor | drehen, zwirbeln’ # Sz: pödörít 1759 [sz.] ’sodor | zwirbeln’ (↑) | pödörödik 1810 Pödörödöm ’csavarodik, forog, összetekeredik | sich drehen, schlängeln’ (NSz.) | pödörint 1825/ pedrinteni [sz.] (NSz.)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő valószínűleg onomatopoetikus eredetű, feltehetőleg a gyors forgás következtében keletkező zajt utánozza. A végződés -r gyakorító képző. Nincs kizárva, hogy az ige (a palatoveláris párhuzamosság alapján) szorosan összefügg →bodor-ral.
☞ Grétsy: Szóhas. 82; TESz.; EWUng.→ bodor, penderedik