pék A: 1519 Peek [szn.] (OklSz.); 1595 pekert (Úriszék 113); nyj. bék (ÚMTsz.) J: ’kenyeret, péksüteményt készítő iparos, szakmunkás | Bäcker’ # Sz: pékség 1831 Pékség (HazKülfTud. 1831. dec. 3.: 360); 1838 Pékség (Tsz.)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) beck, (h. baj.-osztr.) pekch: ’pék’ [< ném. backen ’süt’]. ≋ Megfelelői: szbhv. (N.) pȅk, pêk; szln. (N.) pę́k; stb.: ’pék’. ⌂ A szó belseji é a hangsúlyos szótag révén hangzónyúlással jött létre.
☞ Striedter-Temps: DLwSkr. 171; TESz.; EWUng.→ bakfis, cibak²