pászta × A: 1648 pásztákban (NySz.); 1787 posztátos [sz.] (NSz.); 1816 k. Posztágy (Kassai: Bef. 298); nyj. posztâk [□] (ÚMTsz.) J: 1 1648 ’rész, szakasz | Teil, Abschnitt’ (); 2 1716 ’sáv, sávszerű szakasz; különösen szántóföldnek, szőlőskertnek az a sávszerű szakasza, amelyet a munkások egyszerre fognak át v. amelyhez egyszerre kezdenek hozzá | Strich, Streifen; ein Strich Acker, Weingarten, den die Arbeiter auf einmal in Angriff nehmen’ (Kreszn.); 3 1863 ’meghatározott irányú és meghatározott időben fellépő széláramlat | in bestimmter Richtung und zu bestimmten Zeiten auftretende Windströmung, Windstrich’ (NSz.); 4 1894 ’a fa kettős évgyűrűjében látható gyűrűk egyike | eine der beiden Zuwachszonen in den Jahresringen’ (PallasLex. Évgyürü a.)

pásztáz A: 1829 pásztázni [sz.] (Pák: Vadászattudomány 2: 186); 1832 pásztázni [sz.] (NSz.); 1961 pásztázik [□] (ÉrtSz.) J: 1 1832 ’csíkonként, sávonként lebont, szétszed, megszüntet, levadász, lekaszál, learat | streifenweise abbauen, abjagen, abmähen usw.’ (); 2 1888 ’tűzfegyverrel lövést ad le, fénysugár pásztánként (be)világít | bestreichen mit Schüssen, mit einem Strahl usw.’ (TESz.)

A szócsalád alapja, a pászta jövevényszó valószínűleg egy szláv nyelvből. |  ≡  Szbhv.  (N.) pȍstāt ’‹kaszálásnál› rend, marok, kaszálás, sor’; szlk.  (N.) postať ’szántóföldnek az a része, amelyen a munkát egy menetben végzik el’; or.  (N.) nocmámь ’szántó(föld), föld; egy sor, parcella föld, amelyet a munkások egyszerre fognak át; stb.’ [eredeti jelentése ’elhelyezkedés, elrendezés’ vagy ’bizonyos elrendezés, intézkedés’ < szláv *po [igekötő] + *statь ’állás’].  ⌂  A szóvégi t-s, ill. gy-s változatok valószínűleg különböző nyelvekből származnak. A szóvégi szláv ť > m. gy hangváltozás keletkezésének alapja nem tisztázott. Az első szótagbeli á a második szótagbeli magánhazgó hatásának következménye. A szóvégi k-s változat keletkezése egy →pamut < pamuk típusú, ellentétes hangváltozási folyamat következménye.

A pászta származékszó. |  ⌂  A pászta alak végső soron a posztát-ból keletkezett a tárgyragként felfogott szóvég elhagyásával.

A pásztáz származékszó. |  ⌂  A pászta szóból keletkezett igeképzővel. A 2. jelentés gyakoribb, tágabb körben használt, mint a csak a népnyelvben élő alapszó.

Nyr. 39: 251; Kniezsa: SzlJsz. 398; TESz.; EWUng. zászló