párna A: 1395 k. parna (BesztSzj. 582.); 1552 párnákon (Heltai: Dial. C2a) J: 1 1395 k. ’tokba töltött puha, rugalmas anyag (toll, szőr stb.) a rá kerülő huzattal együtt | Kissen, Polster’ # (↑); 2 1395 k. ? ’heverő, dívány; nyugágy | Lotterbett; Ruhebett’ (BesztSzj. 571.), 1595 ’ua.’ (Ver. 42.); 3 1807 ’derékalj, az ágy alsó része | Unterbett’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 4 1816 ’alátét; fából, fémből készült alátét, amelyen vmely gép, eszköz egy része nyugszik, ill. mozog | Unterlage; Achsschemel’ (Gyarmathi: Voc. 100); 5 1961 ’dunyha | Federbett’ (ÉrtSz.) Sz: párnás 1433 Parnas [szn.] (OklSz.) | párnáz 1793 párnázó [sz.] (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. perina; szlk. perina; or. перина; stb.: ’dunyha, pehelypaplan’ [< szláv *pero ’toll’].  ⌂  A párna alak a második nyílt szótag magánhangzójának kiesésével és pótlónyúlással keletkezett. Az eredeti jelentés feltehetőleg ’tollal töltött ágynemű’ volt, az 1–3. és az 5. jelentések arra vezethetők vissza. A 4. jelentés a 3. vagy esetleg az 1. jelentésből jött létre; vö. ném. Polster ’párna; vastag, puha alátét’.

☞ Nytud. 1: 277; Kniezsa: SzlJsz. 393; TESz.; EWUng.→ páfrány