párkány¹ A: 1295 parcan (OklSz.); 1470 parkanÿal (SermDom. 2: 58); 1565 párkánic [ɔ: párkánig] (NySz.) J: 1 1295 ’védfal, sánc | Schutzmauer, Schanze; Geländer’ (↑); 2 1585 ’falnak v. más függőleges felületnek vízszintes irányban húzódó kiszögellése | Gesims’ # (Cal. 1016); 3 1789 ’vminek a széle, szegélye | Rand, Kante’ (NSz.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) parkan, (h. kor. úfn.) parchkant: ’körülkerített hely, kerítés, fal’ [< lat. (k.) *parcanus ’kerítés, sövény’]. ≋ Megfelelői: cseh (N.) parkán; le. parkan; stb.: ’léckerítés; párkány, párkányzat’. ⌂ A magánhangzónyúlás a magyarban következett be. A 2., 3. jelentés metafora. A szó eredetileg a középkori erődítmények szaknyelvéhez tartozott.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 708; TESz.; EWUng.→ park