pápa A: 1372 u./ papa (JókK. 75); 1559 Pápara (Sztárai: ComLep. 39) J: ’Róma püspöke, a katolikus egyház feje | Papst’ # Sz: pápás 1469 papas [szn.] (MNy. 57: 240); 1535 ’katolikus | katolisch’ (Ozorai: Vit. Q8a) | pápaság 1517 papaſagot (DomK. 1) | pápai 1520 papaÿ (GyöngyGl. 17.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. papa ’apa’, (e.), (k.) ’püspök; pápa’ [< gör. πάππα ’apa’, amely a gör. πάπ(π)ας vokatívusza]. ≋ Megfelelői: fr. pape; ol. papa; stb.: ’pápa’. ⌂ A ’püspök’ > ’pápa’ jelentésfejlődés, a lat. (e.), (k.) papa (urbis) Romae ’Róma (városának) püspöke’ szószerkezet alapján magyarázható. – A pápás ’katolikus’ származékszót a →pápista kiszorította.