páncél A: 1354 Pancel [szn.] (OklSz.); 1372 u./ pancʒelual (JókK. 147); 1384 Pancerium [lat. -ium végződéssel] (OklSz.); 1395 k. pancÿl (BesztSzj. 103.); 1560 k. paanchel (GyöngySzt. 2960.); 1566 panczely wy (OklSz.); 1575 pántzélt (Heltai: Krón. 109b) J: 1 1354 ’vasból (v. fémfonadékból) készült hadi öltözet (v. ennek része); vért | Panzer; Harnisch, Küraß’ (↑); 2 1585 ’mellvéd 〈sáncon〉; védelmet nyújtó, vastag vas-, acéllemez 〈harci eszközökön, hadihajón〉 | Brüstung; Panzerdecke als Schutz gegen Geschosse’ # (↑); 3 1783 ’〈állat testén〉 mészből, szaruból, csontból stb. álló védőburok | Schutzhülle von Tieren’ (NSz.); 4 1838 ’egy fajta szűk, fehér női blúz | Art enge, weiße Bluse’ (Tsz.) Sz: páncélos 1355 Panchelus [szn.] (OklSz.); 1544 ’vértes, nehézlovas | Kürassier’ (RMKT. 2: 106); 1961 ’páncélkocsi, tank | Panzerwagen’ (NSz.); 1961 ’páncélos katona, harckocsizó | Panzermann’ (NSz.) | páncéloz 1626 [szn.] (NySz.) | páncélzat 1826 (NSz.)

Német  (f.-ném.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) panzer, panzier ’vért, páncél; harci eszközök védőpáncélja; állatok páncélzata’, (baj.-osztr.) ’vért, páncél; fonott dolog drótból, fémgyűrűkből stb. ‹harci felszerelésként›; rövid fehér gyapjúkabát’, (h. kor. úfn.) ’vért, páncél’, – ném. Panzer ’ua.; védőpáncél; harckocsi, tank; páncélos katona’ [< fr.  (ófr.) pancier(e) ’altestet védő páncél, mellvért’].  ≋  Megfelelői: szbhv. pancer; cseh pancéř; stb.: ’páncél’.  ⌂  A szóvégi l ~ ly váltakozáshoz vö. →borbély, →erkély stb. A 4. jelentés esetleg a (N.) benzer, pencel ’egy fajta kabátka’  (MTsz. benzer a.) hatására keletkezhetett; ez a ném.  (au.) Spencer, Spenser ’ua.’ szóra megy vissza.

☞ TESz.; EWUng.