pákász × A: 1326/ ? Pakaz [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 509); 1607 pákász [?✐] (MNy. 89: 382); 1788 pakászás [sz.] (MNy. 71: 125); 1829 pokász (↑) J: ‹fn› 1326/ ? ’mocsaras, nádas területen gyűjtögető életmódot folytató ember | von Jagd, Fischfang und Sammeln lebender Sumpflandbewohner’ (↑), 1607 ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1 1792 ’kutató, fürkésző | allem nachspürend, schnüffelnd’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Pákoſztos a.); 2 1792 ’nyalánk, torkoskodó | naschhaft’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Pákoſztos a.)
Származékszó. | ⌂ A →páka ’gyékény virága’ szóból keletkezett -sz névszóképzővel. A megnevezés arra utalhat, hogy a mocsárvidék lakói a gyékény buzogányát gyűjtötték és dolgozták fel. A szó belseji á hangzónyúlás eredménye a lovász (→ló), halász (→hal²) stb. analógiájára. A melléknévi 2. jelentést a →pákosztos szó is befolyásolhatta. A szó főnévi jelentésben néprajzi szakszóként él.
☞ NéprNytud. 2: 33; TESz.; EWUng.→ páka