páhog × A: 1612 puhogast [sz.] (MNy. 80: 246); 1835 Pahog (Kassai: Gyökerésző 4: 54); 1838 Páhogni [sz.] (Tsz.) J: 1 1612 ’üt, ver, csap | schlagen, prügeln’ (↑); 2 1820 ? ’pufog | paffen’ (NSz.), 1835 ’ua.’ (↑); 3 1838 ’liheg, piheg | keuchen, schnauben’ (↑)
páhol A: 1758/ meg páholom (MNy. 46: 189); 1843 puhol (MTsz.) J: 1 [ma főleg el~] 1758/ ’üt, ver | schlagen, prügeln’ # (↑); 2 1843 ’ütögetéssel puhít | durch Klopfen erweichen’ (↑)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →pohos, →puha stb. tövével függ össze. A szóvég gyakorító képző. – A régi helynevek, mint a Paah (1259: MNy. 24: 39) csak akkor tartoznak ide, ha (köznévként nem adatolt) tímársági szakszó, amely a bőr ütéssel való előkészítésére vonatkozik.
☞ MNy. 24: 39; TESz. páhol a.; EWUng.→ csihi-puhi, pall, pohos, puha, puhatol