pulya × A: 1525 k. pwlÿa (MNy. 11: 82); 1565 puláy (NySz.); 1759 púlyaságában [sz.] (NSz.); 1782 pujátúl (NSz.); 1813 Pullyátska [sz.] (Mondolat 81) J: ‹mn› 1 1525 k. ’kicsi, apró | klein, winzig’ (↑); 2 1808 ’gyáva; elkényeztetett, kényes | feig, memmenhaft; zimperlich’ (NSz.) | ‹fn› 1 1565 ’kisgyermek | kleines Kind’ (↑); 2 1750 ’törpe | Zwerg’ (Wagner: Phras. Homulus a.)

Valószínűleg román jövevényszó, talán magyar képzővel. |  ≡  Vö. rom. pui ’(kis)csibe; kölyök, fióka ‹kisállat›; hajtás, sarj; kincsecske ‹gyerek›’ [< lat.  (vulg.) *pulleus, *pullius ’kölyök, fióka; csikó’ < lat. pullus ’kölyök, fióka; (kis)csibe; fiatal sarj, hajtás’].  ⌂  Az eredeti alak *pul' (vö. rom.  (arum.) pul'u ’állatok kicsinye’) volt, ebből ered a m. ly-s változat. A végződés kicsinyítő képző vagy -a E/3. személyű birtokos személyjel; vö. →anya, →apa stb. A főnévi 1. jelentés az eredeti; a melléknéviek metonimikusan keletkeztek belőle, a 2. főnévi jelentés pedig metaforával.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 724; Pais-Eml. 259; TESz.; EWUng.→ buli