protestál A: 1535 k. p[ro]teſtalok (Zay: Lánd. 10); 1560 protestála [?✐] (MNy. 68: 89); 1708 Próteſtálok (Pápai Páriz: Dict.); 1899 protëstál (NyK. 29: 340) J: 1 1535 k. ’tiltakozik | widersprechen’ (↑); 2 1560 ’nyilvánosan bizonyít | öffentlich beweisen, bezeugen’ (↑)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. protestari ’nyilvánosan bizonyít, kijelent’, (e.) ’ellentmond, tiltakozik’ [vö. lat. testari ’bizonyít, igazol, tanúsít’]; vö. testál (→testamentum). ≋ Megfelelői: ném. protestieren ’ellentmond, tiltakozik’; fr. protester ’ua.’; stb. ⌂ A szó belseji s-hez vö. →alabástrom, →árestál stb.
☞ TESz.; EWUng.→ protestáns, testamentum