presbiter A: 1469 ? presbyter [es. nem m.] [szn.] (MNy. 57: 362); 1650 Presbyterekroͤl (Szabó K.: RMK. 354); 1760 Presbiterek (MNy. 63: 225); 1886 pérésmiter (NSz.); nyj. përëzsbitër, pëzmitër, Pörösmiter, prézsmiter, prezsviter (ÚMTsz.) J: 1 1469 ? ’a presbitérium tagja | Mitglied des Presbyteriums’ (), 1650 ’ua.’ (); 2 1760 ’pap | Priester’ ()

presbitérium A: 1650 Presbyteriumat (NSz.); 1757/ presbytériom (Farkas: GLEl.); 1886 pérésmitériumába (NSz.); 1900 prezbitérium (NSz.); 1913 presbitérium (Horváth: HSz.); nyj. perezsmiterem (ÚMTsz.) J: ’egyházközségi tanács 〈protestánsoknál〉 | Presbyterium 〈bei den Protestanten〉’

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. presbyter ’egy a vének közül; pap’ [< gör. πρεσβύτερος ’a vének egyike’ < gör. πρέσβυς ’öreg, vén’] | lat. presbyterium ’a vének tanácsa’ [< gör. πρεσβυτέριον ’az öregek gyűlése, a vének tanácsa’].  ≋  Megfelelőik: ném. Presbyter ’pap; presbiter’, Presbyterium ’egyházi tanács, presbitérium’; ang. presbyter ’ua.’, presbytery ’ua.’; stb.  ⌂  Néhány változat a →prézsmitál népetimológiás hatására keletkezett.

TESz.; EWUng. esperes