pozíció A: 1604 Poſitionac (Szenczi Molnár: Dict. Poſítio a.); 1790 Pózitzió, Pozitziókat; pozítzióskodni [sz.] (NSz.) J: 1 1604 ’magánhangzónak mássalhangzó-torlódás előtti helyzete | Stellung des (an sich kurzen) Vokals, dem in der Silbe eine Konsonantenhäufung folgt’ (↑); 2 1790 ’helyzet; hadállás | Stellung, Lage; Kampfstellung’ (↑); 3 1795 ’tétel | Posten 〈Element einer Liste, Rechnung usw.〉’ (NSz.); 4 1877 ’állás, hivatal, tisztség | (gehobene) berufliche Stellung, Position’ # (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. positio ’állás, helyzet, fekvés; téma, tézis, tétel; stb.’, positio (syllabae) ’egy szótag végi mássalhangzó-torlódást megelőző magánhangzó állása’ [< lat. ponere ’tesz, állít’].  ≋  Megfelelői: ném. Position ’állás, helyzet, pozíció’; fr. position ’ua.’; stb.  ⌂  A korábbi változatok hangzóközi zs-vel való ejtéséhez vö. →bazsalikom, →eklézsia stb.; a z-s formához vö. →ambrózia, →bazilika stb.

☞ TESz.; EWUng.→ depó, imponál, kompozíció, opponál, posta, poszt, pozitívum, prépost, proponál