pozdorja × A: 1416 u./¹ pozdoria (BécsiK. 260); 1490 paʒdo[r]<ia> (NagyvGl. 99.); 1757 pozderjává (NSz.); 1790 pazdorát (NySz.); 1816 pazdornya (Kassai: Bef. 298); nyj. pazderina, pazérgya, pëzdërnyȧ, pozderha, puzdërva (ÚMTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’len, kender fás hulladéka | Schäbe’ (); 2 1775 ’gyolcs, vászon; ebből való ing, gatya | Leinwand; Hemd, Unterhosen aus Leinwand’ (MNy. 58: 108); 3 1894 ’〈enyhe, tréfás szitokszóként〉 | 〈als mildes, scherzhaftes Schimpfwort〉’ (NSz.)

Déli szláv vagy nyugati szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv.  (Kaj) pozdérje, (Ča) pazdire: ’pozdorja, fahulladék’; szln. pazderje, (N.) pozdêerje ’ua.’; f.-szorb pazdźerje ’ua.’; szlk. pazderie, (N.) pozderje ’ua.’; stb. [< szláv *paz ~ *poz ’után’ + *der- ’elszakít’]. Gyűjtőnévképző nélkül: blg. паздер ’pozdorja, fahulladék’; le. pażdzior ’ua.’; or. паздер ’ua.; szár, kocsány, szalma’; stb.  ⌂  Az első szótagi o, ill. a hangot tartalmazó változatok különböző átvételre utalnak. A pozdorja forma hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. A szó belseji rj hangkapcsolatot tartalmazó változatokhoz vö. →perje, →varjú stb. Az 1. jelentés a nyelvterület legnagyobb részén él; az ezzel összefüggő pozdorjává tör vagy pozdorjává zúz ’összetör, összeroncsol, szétzúz’  (1800: NSz.) szószerkezetek az irodalmi nyelvben is használatosak. A 3. jelentés talán ezekre megy vissza. A régi argóban meglévő 2. jelentés valószínűleg metonimikusan keletkezett az 1.-ből.  ≁  Nem tartozik ide a pozdorján ’molyszerű rovar’  (1799: NSz.) és a pozdor ’feketegyökér’  (1806: NSz.); ezek ismeretlen eredetűek.

MNy. 6: 65; Kniezsa: SzlJsz. 443; TESz.; EWUng.