potentát A: 1641–1718 potentátok (Nyr. 46: 152); 1867 potenta (NSz.); 1868 pótentát (NSz.); 1877 potentáta [□] (NSz.); nyj. potëntát (ÚMTsz.) J: ’a hatalom birtokosa, hatalmasság | Potentat’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Potentat ’hatalmon levő, a hatalom birtokosa; uralkodó fejedelem’ [< lat. (k.) potentatus ’hatalom; főhatalom, legfőbb hatalom’]. A ’főhatalom, legfőbb hatalom’ > ’ezt gyakorló személy’ jelentésváltozásra vö. lat. magistratus ’hatóság, hivatal, felsőbbség’ > ’magas hivatal(nok)’. ≋ Megfelelői: ang. potentate; or. потентат; stb.: ’potentát’. ⌂ A potenta változat a tárgyragként értelmezett szóvégi t elhagyásával keletkezhetett. A potentáta változat a apelláta (→apellál), →perváta stb. típusú szavak analógiájára utalhat.