pont A: 1513 poncth (NagyszK. 110); 1519 k. punct (DebrK. 448); 1527 pontrol (ÉrdyK. 343); 1580 puntig (NySz.) J: ‹fn› 1 1513 ’meghatározott hely 〈a környező térben〉; kiterjedés nélküli térelem 〈a mértanban〉; fordulópont | bestimmter Ort, bestimmte Stelle; geometrischer Punkt; Wendepunkt’ # (); 2 1527 ’tagolt szövegrész, cikkely | Abschnitt, Textteil’ (ÉrdyK. 556); 3 1535 ’kis kiterjedésű, felületi folt, petty; mondatzáró írásjel | oberflächlicher Tupfen; Satzzeichen am Satzende’ # (Ozorai: Vit. Ff1b); 4 1767 ’értékelési egység | Bewertungseinheit’ # (NSz.); 5 1795 ’nézőpont | Standpunkt’ # (NSz.); 6 1843 ’(ezzel) vége, kész, punktum | Schluss, Ende, Punktum 〈als Präd.〉’ (NSz.) | ‹hsz› 1876/ ’pontosan, pontban | pünktlich, genau’ # (NSz.) Sz: pontoz 1585 pontoztatot [sz.] ’〈szöveget〉 központozással ellát | interpunktieren’ (Cal. 554); 1885 [sz.] ’értékel | bewerten’ (Bánhidi: Sportny. pont a.) | pontos 1585 pontos ’ponttal ellátott | mit einem Punkt versehen’ (Cal. 967); 1803 ’fontos | wichtig’ (NySz.); 1805 ’helyes, megfelelő, időben történő, megbízhatóan működő stb. | genau, richtig’ (NSz.) | pontatlan 1808 pontatlan ’pont nélküli | ohne Punkt’ (NSz.); 1831 ’nem pontos | ungenau’ (NSz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kor. úfn. k.-ném.) pont, (kor. úfn.) punkt, punt: ’pont; osztály, csoport, részleg, rész, darab; pillanat; befejezés, lezárás’; stb., – ném. Punkt ’pont’ [< lat. punctum ’szúrás, döfés; kis lyuk; petty, pötty, pont; szakasz, részlet; stb.’; az eredetéhez vö. →punktum].  ≋  Megfelelői: holl. punt; le. punkt; stb.: ’pont’.  ⌂  A melléknévi jelentés a pontosan ’(egészen) pontosan’ határozószó jelentése alapján keletkezett.; vö. még a →punktum hasonló jelentésével.

TESz.; EWUng. álláspont, holt-, közép-, punktum, szempont