pongyola A: 1788 pongyolaságot [sz.] (Szily: NyÚSz.); 1792 pangyoláſon [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Pö́re a.); 1825 ponyola (NSz.); 1835 Pelengye (Kassai: Gyökerésző 4: 82); 1838 Pengyelén (Tsz.); 1840 pongyolló (NSz.); 1844 pongyala-főkötők (NSz.); nyj. pangyula (MTsz.); pengyula, plëntyuhȧesző, pöngyöle (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1788 ’fesztelenül könnyed | ungezwungen, zwanglos’ (↑); 2 1791 ’hiányosan, hanyagul öltözött 〈személy〉; hiányos, hanyag 〈öltözet〉 | salopp angezogen 〈Person〉; salopp 〈Kleidung〉’ (NSz.); 3 1832 ’kevéssé szabatos 〈nyelvhasználat〉, köznapiasan megfogalmazott 〈szöveg〉 | nicht genau, ungepflegt 〈Sprachgebrauch, Text〉’ (NSz.) | ‹fn› 1 1805 ’reggeli 〈főleg női〉 háziruha | Morgenkleid 〈haupts. von Frauen〉’ # (NSz.); 2 1851/ ’fesztelen magatartás | zwanglose Haltung’ (NSz.)
Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg származékszó. | ⌂ Összefügghet a →bonyolít vagy a →bugyolál stb. szavakkal, a képzés azonban nem tisztázott. A végződés -a (folyamatos) melléknévi igenévképzőnek tűnik. A megnevezés eredetileg a laza beburkolásra utalhat; ez a körülmény vezethetett a melléknévi, abból főnevesüléssel a főnévi jeletés létrejöttéhez.