poncol ∆ A: 1556 pontyol (OklSz.); 1600 Ponczolt (OklSz.) J: ’nemesfémből készült tárgyak megmunkálására szolgáló fémeszköz | Meißel’
ponc A: 1585 ponczolo [sz.] (Cal. 147); 1790 Pontz (NSz.) J: ’nemesfémből készült tárgyak megmunkálására szolgáló fémeszköz; fémjelzés | Meißel; Beschauzeichen’
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kor. úfn.) punzel ’szúrószerszám, véső’; ném. (kfn.) ponze, (kfn.), (kor. úfn.) punze: ’szúrószerszám, véső; fémjel’, – ném. Punze ’ua.’ [< ol. punzone ’ua.; lyukasztótüske; betűkölyű, patrica stb.’ (lat. punctio, punctionem [tárgyeset] ’szúr, bök’)]. ≋ Megfelelői: fr. poinçon; or. пунсон; stb.: ’ár, tűző, fúrótű; verőtüske, pontozóvas, ponc; fémjel; stb.’. ⊚ A ponc az ékszerészet szakszava.