poltura × A: 1614 poltura (NySz.); 1623 Pulteran (MNy. 80: 376); 1625 poturatt (MNy. 9: 131); 1635 Polturák pénzt (OklSz.); 1690 pótura (NySz.); 1699 poltrában (NySz.); 1746 Porturarát [ɔ: Portura-árát] (MNy. 60: 374); 1766/ potrát (NSz.); 1783 poltoránkkal (NSz.); 1807 poltúrás [sz.] (NSz.) J: ’kis értékű pénz | Art Münze von kleinem Wert’

Lengyel jövevényszó. |  ≡  Le. póltorak ’ezüstpénz másfél garas értékben ‹a 17–18. sz.-ban›’ [< le. póltora ’másfél’].  ⌂  A szó a magyarban Erdélyből terjedt el, ahol ez az érme (más lengyel érmékkel együtt) már a 17. sz.-ban igen elterjedt volt. A 17. sz.-ban a lengyel szó első szótagi magánhangzója éppúgy o és u hangértékű volt, a magyarban vált nyíltabbá. A lengyel szóvéget a magyar nyelvérzék tévesen többesjelnek vélte és ezért lehagyta; vö. →csárda, peta (→peták) stb. A változatok keletkezésénél fontos szerepet játszott a második szótagi magánhangzó, ill. a szó belseji l kiesése.  ⊚  A korábbi időkben a meglehetősen gyakori érmeleírás ma már csak néprajzi szövegekben fordul elő.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (R.) pȍtura ’török bronz érme’, poltura, potura ’egy fajta magyar aranyérme’; szlk. polturák, (N.) poltura ’egy fajta régi pénz’; rom.  (R.) pótor, (N.) pótură ’csekély értékű pénzérme’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 431; TESz.; EWUng.→ polhák