pohárnok ∆ A: 1395 k. paharnok (BesztSzj. 547.); 1405 k. poharnak (SchlSzj. 1099.); 1438 Poharnok [szn.] (OklSz.); 1592 főpáhárnik [?✐] (Bakos F.: REl. 218); 1736 pohárnékokat (NySz.); 1766 pohárnik (NSz.) J: ’királyi, fejedelmi, főúri udvarban az a személy, akire az italok gondja van bízva | Mundschenk’
Vitatott eredetű. | 1 Származékszó. | ⌂ A →pohár szóból jött létre foglalkozásnév-képzővel; vö. →tálnok (→tál). Ez alapján a magyarázat alapján a megfelelő szavak a szomszédos nyelvekben (↓) a magyarból jöttek létre. 2 Keleti szláv vagy román jövevényszó. | ≡ Vö. ukr. (R.) пахарник, пъхърник; rom. (R.) pahárnic, păhárnic: ’pohárnok’ [< ném. (ófn.) pehhari ’pohár, serleg’, szláv képzővel]. Vö. még szbhv. (R.) pèhȃrnȋk; szlk. (R.) pohárnik; stb.: ’pohárnok’. A tisztség elnevezése a korai szláv okiratokban Moldovában gyakran előfordul.
☞ MNy. 22: 277; Kniezsa: SzlJsz. 720; TESz.; EWUng.→ fő-¹, pohár