pohos A: 1561 ? Pohos [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1770–1780 k. pohosságával [sz.] (NSz.); nyj. puhos (ÚMTsz.) J: ’nagyhasú, pocakos | dickwanstig, dickbäuchig’

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő a →páhog szócsaládjának tövével és a →puha, →puhatol tövével függ össze. A végződés melléknévképző; vö. →piros, →szoros stb. Az eredeti jelentése ’puha, megduzzadt’ lehetett.  ∼  A poh ’has, bendő, pocak’  (1877: NSz.) elvonással keletkezett a pohos szóból.

MNy. 24: 39; TESz.; EWUng. páhog, puha, puhatol