pocsolya A: 1585 potsolyo (Cal. 577); 1647 potsolya (NySz.); 1788 potsojába (NSz.); 1792 potsolák (NSz.) J: 1 1585 ’kicsi, sekély, sáros vizű tó, mocsár | Sumpf’ (↑); 2 1585 ’esőtócsa | Kotlache’ # (↑); 3 1769 ’erkölcsi züllöttség, fertő | Pfuhl 〈abstr.〉’ (NSz.); 4 1790 ’sár; nedves mocsok | feuchter Staub, Kot, Dreck; feuchter Schmutz’ (NSz.)
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ó ~ -a képzővel (az utóbbihoz vö. →csusza, →hulla stb.) a pocsol ’vízzel fecskendezik, fröcsköl’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.) szóból. Az alapszó -l gyakorító képzővel keletkezett egy onomatopoetikus tőből, amely a →pocsaték, →pocsékol, →pocskondia szócsaládjainak tövével azonos. Feltehetőleg a →mocsolya analógiás hatása vezetett ahhoz, hogy a pocsolya alak előtérbe került. A 3. jelentéshez vö. →fertő.
☞ TESz.; EWUng.→ pocsaték, pocsékol, pocskondia