pityizál A: 1666 pitizálj (Kreszn.); 1717 e./ pityizálni [sz.] (NySz.) J: ’iddogál | picheln, bechern’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. pytissare ’kiköp; bort ízlel ‹lenyelés nélkül›’, (k.), (h.) pitissare ’iszogat’, (h.) ’ízlel’ [< gör. πυτίζω ’köp(köd); egy korty folyadékot kiköp; ízlel, lenyelés nélkül kóstol’; onomatopoetikus eredetű].

TESz.; EWUng. piál, pityókos, pivó