pintér A: 1406 ? pyter [ɔ: pynter] [szn.] (OklSz.); 1510 pinter (MargL. 139); 1587 Pyntęrseggel [sz.] (OklSz.); 1626 penternek (MNy. 90: 122); 1754 Péntéreknek (NSz.) J: ’kádár, bodnár | Faßbinder’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) binder, (R.) pinter – ném. Binder: ’kádár, pintér’ [< ném. binden ’köt, megköt’]. Ez a foglalkozásnév úgy keletkezett, hogy a hordódongákat korábban felezett fűzfavesszővel kötözték egymáshoz. ≋ Megfelelői: szbhv. pintar, pinter; szln. pintar: ’kádár, pintér’. ⊚ A szó ma leginkább családnévként elterjedt.
☞ TESz.; EWUng.→ pánt