pincér A: 1786 Pinczér (Szily: NyÚSz.) J: 1 1786 ’vendéglői felszolgáló | Kellner’ # (); 2 1812 ’pincemester | Kellermeister’ (Szily: NyÚSz.)

Német mintájú képzett tükörszó. |  ⌂  Vö. ném. Kellner ’főúr egy étteremben’, (R.) ’pincemester’ [< lat.  (k.) cellenarius ’pincemester, konyhamester’].  ⌂  A magyarban: a →pince szó a képzőként értelmezett -ér végződéssel, amely a →böllér, →hóhér stb. analógiájára keletkezett.  ⌘  Nyelvújítási származékszó.

TESz. pince a.; EWUng. fő-², pince