pehely [4] A: 1346 ? Pehul [szn.] (MNy. 63: 369); 1349 ? Peuhul [szn.] (MNy. 63: 369); 1460 k. peleeh (JászGl. 22.); 1550 k. peleh (KolGl.); 1577 k. peͦlÿheͦt (OrvK. 41); 1600 k. pelyhes [sz.] (Radvánszky: Szak. 82); 1636 pelyh (NySz.); 1647 pöly (NySz.); 1748 pelyhék [pelyhe □] (NySz.); 1755 pölhödzik [sz.] (MNy. 6: 327); 1762 pilyhekkel (Mátyus I.: Diaet. 1: 82); 1769 pehely fuͤrtoͤk (NSz.); 1789 pejh (NSz.); 1792 pili [□] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1801 péjhek (NSz.); 1803 pehej (Márton J.: MNSz.–NMSz. Flaumfeder a.); 1805 pëhëly (NSz.); 1820 pőhöj (NSz.); 1851 pölre (NSz.); 1863 aranypülüs [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 334) J: 1 1346 ? ’finom, puha szőrzet; bolyhosság | Flaumhaare; Flaum’ # (↑), 1460 k. ’ua.’ (↑); 2 1550 k. ’pernye | Flugasche’ (↑); 3 1577 k. ? ’finom, apró, puha toll | Flaumfeder’ # (↑), 1600 k. ’ua.’ (↑); 4 [főleg hó~] 1655 ’hópihe | Schneeflocke’ # (NySz.); 5 1897 ’pelyva; növény héja | Spreu; Spelze’ (MTsz.) Sz: pelyhe(d)zik 1590 poͤlyhoͤzni [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 87) | pelyhes 1600 k. (↑)
pih² × A: 1513 pyh (OklSz.); 1835 pije (Kassai: Gyökerésző 4: 114); nyj. pí (MTsz. pëhëly a.) J: 1 1513 ’finom, apró pehelytoll | Flaumfeder’ (↑); 2 1551 ’bolyhosság, pehelyszerű képződmény | Flaum’ (NySz.); 3 [főleg hó~] 1757 ’hópehely | Schneeflocke’ (NSz.)
pihe A: 1566 pihe (NySz.); 1585 piti [ɔ: pihi] (Cal. 1072); nyj. pehe (NyIrK. 7: 83); pëhe, pihë, píhë (Nyatl. pehely a.); pöhe (ÚMTsz.); pőhe (Deme: NyatlFunk. 50); pűhe (Nyatl. pehely a.) J: 1 1566 ? ’finom, apró pehelytoll | Flaumfeder’ # (↑), 1585 ’ua.’ (↑); 2 [főleg hó~] 1881 ’hópehely | Schneeflocke’ # (NSz.); 3 [jelzői értékben is] 1892 ’vékony, gyenge 〈ember〉 | dünn, schwach 〈Person〉’ (Nyr. 21: 475); 4 1900 ’bolyhosság, pehelyszerű képződmény | Flaum’ # (NSz.)
Valószínűleg a szócsalád alapja, a →pih² onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Egy eredeti igenévszó névszói realizációja lehet, amelynek igei realizációja a →pih¹. A főnév jelentése metonímiával magyarázható, mert az egy lehelettel elfújható tárgyak megnevezéséről van szó.
A pehely származékszó. | ⌂ A pehely valószínűleg a pih-ből keletkezett kicsinyítő képzővel, bár a szó belseji i-s változat meglehetősen kései felbukkanása feltűnő. ⌂ A peleh-hez hasonló változatok hangátvetés eredményei. A szó belseji h kiesése egyes változatok keletkezéséhez vezetett.
A pihe származékszó. | ⌂ A pihe vagy a →pih² kicsinyítő képzős származékszava, vagy egy megszilárdult E/3. személyű birtokos személyjelet tartalmaz. ∼ Idetartozik a pehely szó pelyh veláris párhuzamos alakja: polyh ’pehely’ (1590: Szikszai Fabricius: LatMSzj. 16).
pih¹ † A: 1430 k. pih (SchlGl. 2270.); 1647 Péhoͤk (NySz.) J: 1 1430 k. ’tollat foszt, tollal bánik | abfedern; Federn schleißen’ (↑); 2 1577 k. ’〈láng, meleg〉 levegőt lebegtet | die Luft wehen lassen 〈von Flamme, Hitze〉’ (OrvK. 494); 3 1577 k. ’lélegzik; liheg | atmen; keuchen’ (OrvK. 143)
pihes ∆ A: 1578 Piheskedoͤknec [sz.] (NySz.) J: ’nehezen lélegző, lihegő | schwer atmend, keuchend’
piheg A: 1669 léheg piheg (NySz.); 1725 Péhegés [sz.] (NSz.); 1788–1789 pihengö́ [sz.] (NSz.); 1804 pihög (NSz.); 1805 pihëg (NSz.) J: 1 1669 ’erőltetetten, szaporán, aprókat lélegzik, liheg | keuchen’ # (↑); 2 1787 ’gyenge, elhaló hangon mond; elhaló hangon hallatszik | mit sterbender Stimme sprechen; kaum hörbar sein’ (NSz.); 3 1788 ’〈kebel〉 szapora lélegzéstől fel-alá hullámzik | wogen 〈Brust〉’ (NSz.); 4 1805 ’eped, vágyakozik | sich sehnen, begehren’ (NSz.)
A szócsalád alapja, a pih¹ onomatopoetikus szó. | ⌂ Egy eredeti igenévszó igei realizációja, amelynek névszói tagja a pih² (→pehely). A 3. jelentés lehetett az eredeti, a 2. jelentés valószínűleg metaforikus a 3. jelentés alapján; mindkét jelentéshez vö. még a →leh szóval alkotott mellérendelő összetételeket: leh-pih ’levegőt kifúj, lélegzik, liheg, zihál’ (1577 k.: OrvK. 494) és pih-leh ’lélegzik, liheg, zihál’ (1585: Cal. 70), amely ikerszóként viselkedik. A metonimikus 1. jelentés (vö. →pehely) tudatos írói szóalkotásnak tűnik.
A pihes származékszó. | ⌂ A pih¹ szóból keletkezett melléknévképzővel; vö. →piros, tilos (→tiloszik) stb.
A piheg származékszó. | ⌂ A pih¹ szóból jött létre gyakorító képzővel. Az ige 3., 4. jelentése metonímia.
A szócsaládhoz még | ⌂ A pih ’levegő, lélegzet’ (1788: NSz.) főnév a piheg igéből lett elvonva.
☞ NyIrK. 7: 87; SyntUr. 42; TESz. piheg a.; EWUng.→ pehely, pihen