peszérce × A: 1395 k. peʒerche (BesztSzj. 394.); 1520 k. bezerche (MNy. 11: 133); 1522 ? Pwzerchÿes [sz.] [szn.] (MNyTK. 105: 41); 1577 k. peͦʒercʒenek (OrvK. 51); 1775 Pöszericze (MNy. 6: 274); 1779 u. Pesztertze (NSz.); 1792 petzertzét (NSz.); 1793 Peszércze (NSz.); 1805 pëszërcze (NSz.); 1807 peszértz (MagyFűvészk. 338); nyj. pöszircze, pöszörce (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’pemetefű | Andorn (Marrubium)’ (↑); 2 1578 ’az ajakosak családjába tartozó növény, bujdosó csalán, fekete pemetefű | Schwarznessel’ (Gombocz E.: BotTört. 39); 3 1578 ’cigányfű, farkaslábfű | Wolfsfuß (Lycopus; Ballota)’ (Gombocz E.: BotTört. 47)

Valószínűleg szláv jövevényszó. |  ⌂  A hangalak és az alaktani felépítés szláv átadó nyelvre utal, bár a szláv nyelvekben nincs a szónak megfelelője. – A peszérc változat az E/3. személyű birtokos személyjelként értelmezett szóvégi e elhagyásával keletkezhetett. A peszterce változat a →peszterce hatását tükrözi.  ⊚  A szó a botanikai szaknyelvben is él.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 714; TESz.; EWUng.