pele × A: 1211 ? Pehleh [sz.] (PRT. 10: 507); 1219/ ? Peles [sz.] [hn.] (VárReg. 4.); 1395 k. peleӳ (BesztSzj. 1081.); 1405 k. peleh (SchlSzj. 1664.); 1447 ? Pelee [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 562); 1527 Ewethpelyehnel (Heyden: Puerilium 10); 1531 pelyvnel (NySz.); 1533 Poͤle (Murm. 541.); 1590 Poͤlioͤ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 66); 16. sz. pöhölynek [?✐] (Thaly: VÉ. 1: 346); 1763 pele (NSz.); 1808 Pely (Sándor I.: Toldalék); 1832 Pőle (TudGyűjt. 3: 79); 1863 Pülü (Kriza [szerk.] Vadr. 513); nyj. pëli (ÚMTsz.); pirimókus (MTsz.); pöjű (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’a mókushoz hasonló rágcsáló állat | Bilch (Glis glis)’ (↑); 2 1629 ’cickány | Spitzmaus’ (NySz.), 1647 ’mókus | Eichhörnchen’ (NySz.)

Jövevényszó egy déli szláv vagy nyugati szláv nyelvből. |  ≡  Szbhv. puh ’alvó ‹egy fajta pele›’; szln. polh ’ua.’; cseh pich ’pele’, (R.) ’cickány’; szlk. pich ’mogyorós pele’; stb. [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. gör. πολιός ’fehéres szürke’; lett pele ’egér’; stb.].  ≋  Megfelelői a keleti szláv nyelvekben is megvannak.  ⌂  A hangalak a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett; hangátvetéssel és palatalizációval alakult ki. A 3. jelentés metafora.  ⊚  Állattani szakszóvá vált.  ⚠  Németből való származtatása kevésbé valószínű, mivel egy vadon élő állatot jelöl.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ pele