pedig A: 1498/ pedigh (MNy. 32: 53); 1499 penighath (MNy. 49: 207); 1535 peǵeg (Ozorai: Vit. C4a); 1535 pedeg, pegeeg (NySz.); 1540 pedÿk (RMNy. 2/2: 33); 1547 penieg (LevT. 1: 47); 1549 pennyg (LevT. 1: 57); 1599 penett (MNy. 63: 95); 1608 pedid (NySz.); 1786 pedigy (NSz.); 1787/ pedég (NSz.); 1863 penyét (Kriza [szerk.] Vadr. 512); 1872 pedzig (Nyr. 1: 378); 1881 peding, pejitt (Simonyi: Kötőszók 1: 136–137); nyj. peddig, pety (MTsz.) J: ‹ksz› 1 1498/ ’és, viszont | und, hinwieder’ # (↑); 2 1499 ’mégpedig | und zwar’ (↑); 3 1547 ’noha, bár | obgleich, zwar’ (↑); 4 1553 ’de, azonban | (wo) doch, aber’ (LevT. 1: 119) | ‹hsz› 1500 k. ’meg, viszont 〈nyomatékosításként〉 | doch 〈zur Verstärkung〉’ (AporK. 91) R: pediglen 1511/ 'peniglen (TörtTár 1903: 215)
Szóhasadás. | ⌂ A →kedig (~ kenig) szóból jött létre k > p elhasonulással; vö. →köldök, →pöszméte stb. A szó eredetileg egy nyomatékosító határozószó volt, kötőszói funkciója ebből alakült ki. A pediglen megszilárdult ragos alakulat -len nyomatékosító szuffixummal, kötőszói szerepben jött létre.