pauzál ∆ A: 1632 pausál (MNy. 89: 511); 1799 pauzálni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz. Pausiren a.) J: ’szünetet tart, szünetel | pausieren’
pauza ∆ A: 1787 pausa (NSz.); 1792 Pauza (NSz.); 1816 Pauzsa (Gyarmathi: Voc.) J: 1 1787 ’szünet, megszakítás | Pause, Unterbrechung’ (↑); 2 1865 ’szünetjel | Pausenzeichen’ (Babos: KözhSzt.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. pausare ’szünetel, szünetet, pihenőt tart’ | lat. pausa ’szünet’, (h.) ’(zenei) szünetjel’ [< gör. παυ̃σις ’szünet’ < gör. παύω ’szünetel’]. ≋ Megfelelői: ném. pausieren, Pause; fr. pauser, pause; stb.: ’szünetel’, ’szünet’. Hangzóközi zs-vel való kiejtéshez a korábbi változatoknál is vö. →bazsalikom stb.; a z-s alakhoz vö. →bazilika.
☞ TESz.; EWUng.→ póz