patetikus A: 1788 patheticusok (Gáldi: Szótir. 30); 1832 pathetikus (NSz.); 1877 legpathétikusabb (NSz.); 1896 Patetikus (PallasLex.) J: ’szárnyaló, ünnepélyesen emelkedett 〈művészi, irodalmi stb. megnyilvánulás〉; kenetteljes, dagályos | pathetisch; übertrieben feierlich’
pátosz A: 1794/ pathószt (NSz.); 1804/ páthósszal (NSz.); 1814 páthosza (NSz.); 1833 pathossal (NSz.); 1877/ pátosszal (NSz.) J: ’nemes szenvedély, emelkedett ünnepélyesség | Pathos’
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. patheticus ’szenvedélyes, indulatos’ [< gör. παϑητικός ’szenvedő; szenvedélyes, indulatos’] | lat. pathos ’szenvedély, indulat’ [< gör. πάϑος ’szenvedés, fájdalom; szenvedély, indulat’ < gör. πάσχω ’szenved, tűr’]. ≋ Megfelelői: ném. pathetisch, Pathos; fr. pathétique, pathos; stb.: ’fennkölt, patetikus’, ’pátosz, hév’. ⌂ A patetikus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb. A pátosz szó sz-s alakjához vö. →cirkusz stb.