paszternák A: 1600 k. pásztornákot, Pasztornákkal (Radvánszky: Szak. 21); 1604 Paſtinacanac (Szenczi Molnár: Dict. Trygon a.); 1643/ paszternák (Horváth M.: NEl. pasztornák a.); 1662 paszterna (NySz.); 1787 pásternák, peszternák (NSz.); 1807 peſzternátz (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1816 k. Pasztirnák (Kassai: Bef. 320); 1835 pasztinák (Tzs. Pastinake a.); nyj. peszternát, pësztërnyák (ÚMTsz.) J: 1 1600 k. ’az ernyősök családjába tartozó vastag gyökerű növény | Pastinake’ (↑); 2 1604 ’tüskés rája | Stachelrochen’ (↑)

Latin  (k.) jövevényszó, német közvetítéssel is. |  ≡  Lat.  (k.) pastinaca ’paszternák; tüskés rája’, (kés. k.) pasternata ’ua.’; – vö. még ném. Pastinak, Pastinake, (kor. úfn.) pasternack ’ernyősvirgázátú karógyökér’. A latinban a lat. pastinum ’kétágú kapa’ szóból keletkezett.  ≋  Megfelelői: ol. pastinaca; szlk. pastrnák, paštrnák; stb.: ’paszternák’.  ⌂  A paszterna változat a többesjelként felfogott szóvégi k elhagyásával keletkezett; vö. →csárda, →poltura. A 2. jelentéshez vö. még ném.  (R.) pastinakfisch ’tüskés rája’.

☞ TESz.; Horváth M.: NEl. pasztornák a.; Mollay: NMÉr. pasztornák a.; EWUng.