paróka A: 1661 barrokát (NySz.); 1697 Barókat (Horváth M.: NEl.); 1713 parokám (MNy. 79: 247); 1750 paróka (Wagner: Phras. Capillus a.); 1769 porokát (MNy. 71: 125); 1771 parukatsinálóval (NSz.); 1776 Parokot (MNy. 71: 125); 1883 perókás [sz.] (NSz.) J: 1 1661 ’vendéghaj, álhaj | Perücke’ # (↑); 2 1799 ’maradi gondolkodású személy | Dunkelmann, rückständige Person’ (NSz.)

Vándorszó. |  ≡  Ném. Perücke ’paróka’, (R.) barucke, parucke ’ua.’, (baj.-osztr.) baroke ’ua.’; ol. parrucca ’ua.; maradi ember’, (vel.), (giul.) paruca ’paróka’, (v.-ven.) peruca ’ua.’, (R.) parrucca ’ua.; hajtincs, bóbita’; fr. perruque ’paróka’; szbhv.  (R.) pèruka ’ua.’; rom. perucă ’ua.’; stb. Eredete bizonytalan, esetleg egy galloromán ’papagáj’ jelentésű szóra mehet vissza; vö. fr. perroquet ’papagáj’. Az olaszból és a németből terjedt el.  ⇒⌂  A magyarba is német és olasz közvetítéssel került.

☞ FilKözl. 14: 490; TESz.; EWUng.