parazita A: 1832 parasitusokká (NTársalkodó 1832. aug. 4.: 70); 1883 parasitja (NSz.); 1835 Parasita [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1847 parasitákként (NSz.); 1867 parazita (NSz.); 1909 paraszita (Toldy G.: Varázsrontó 225) J: 1 [jelzői értékben is] 1832 ’vkin élősködő, tányérnyaló személy; semmittevő, naplopó | Schmarotzer 〈Person〉; Nichtstuer’ (↑); 2 1847/ ’(állati v. növényi) élősködő, élősdi | Schmarotzer 〈Bot, Zool〉’ (NSz.)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Parasit; ang. parasite; fr. parasite; stb.: ’élősködő ‹személy›; élősködő ‹növény, állat›’. Vö. még lat. parasitus ’evőtárs; élősködő’, (tud.) ’élősködő’, parasita ’vkin élősködő nőszemély’, (h.), (tud.) ’élősködő’ [gör. παράσιτος ’aki az asztalnál másét eszi; hízelgő, talpnyaló’; vö. gör. παρά ’mellett, -nál/-nél’ és a gör. σιτέω ’eszik’ tagokból áll].  ⇒⌂  A magyarba a latinból vagy a németből került latin végződéssel.  ⌂  A (R.) parazitus ’élősködő’  (1793: NSz.) külön átvétel a latinból (↑).

☞ TESz.; Farkas: GLEl. parasitus a.; EWUng.→ pázsit