papa A: 1712 papáját (Nyr. 87: 358); 1792 Pápá (NSz.) J: 1 1712 ’apa | Vater’ (↑); 2 1838 ’nagyapa; öreg ember 〈gúnyként is〉 | Großvater; alter Mann 〈auch spöttisch〉’ (Tsz.) Sz: papus 1853 papus (AkadÉrt. 13/6: 339); 1863 papusom (NSz.) | papuska 1855 papuska (BpViszhang 1855. febr. 4.: 147); 1883 papuskám (NSz.)
Vitatott eredetű. | 1 Onomatopoetikus szó. | ⌂ A kisgyermek első artikulált hangjainak utánzására. Hasonló onomatopoetikus szavakhoz hasonló funkcióban vö. →baba esetleg →mama stb. A jelentésváltozáshoz vö. →mama. – A gyermeknyelvből ered. 2 Valószínűleg német jövevényszó. | ≡ Ném. Papa ’apa’ [< fr. papa ’ua.’; onomatopoetikus eredetű]. ≋ Megfelelői: ang. papa; ol. papà; or. папа; stb.: ’apa, papa; apácska’.
☞ TESz.; EWUng.