palacka × A: 1308/ ? Palazk [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 675); 1577 palazk feregh (KolGl.); 1590 palacka fu (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 29); 1604 Palaʃʒka (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 Palatzk féreg (Pápai Páriz: Dict.); 1753 palacsk-féreg (NSz.); 1789 palatz-féreg (NSz.); 1803 Polotzkák (NSz.) J: ’poloska | Wanze (Hemiptera)’

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. ploskъ, -a, -o; szln. plosk, -a, -o; szlk. ploský, -á, -é; or. плос(о)к(ий), -a, -o; stb.: ’lapos’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. πλάξ ’síkság’; ném.  (ófn.) flah ’lapos’; stb.].  ⌂  A magyar a nőnemű (vagy esetleg a semleges nemű) alakot vette át. A származtatás egybevethető azzal, hogy a szófaj a magyarban eltér a szláv szóétól, amely azonban a magyar szó meglehetősen gyakori jelzői szerepével magyarázható. A palack típusú változatokhoz vö. →kolbász, →lapát stb., vagy a szláv hímnemű alakra mennek vissza. Mindkét esetben a →palack analógiás hatásával lehet számolni.

☞ MNy. 6: 63; Kniezsa: SzlJsz. 375; TESz.; EWUng.→ felcser, flastrom, palacsinta, plató, poloska, polyák