paktum A: 1606 pactumok (MNy. 89: 382); 1884 paktumot (NSz.) J: ’egyezmény, egyezség | Pakt’
paktál A: 1704 pactáltak (Pusztai); 1848/ paktálok (NSz.) J: [ma főleg le~] ’〈titkolózva〉 szövetkezik | paktieren’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. pactum ’egyezség, beleegyezés, szerződés’ [< lat. pacisci ’megegyezik, megállapodik’] | lat. (k.), (h.) pactare ’megállapodik, szerződést köt’. ≋ Megfelelői: ném. Pakt, paktieren; fr. pacte, pactiser; stb.: ’szerződés, megállapodás’, ’megállapodik, szerződik’. ⌂ A magyarban mindkét szónak pejoratív felhangja van.
☞ TESz.; EWUng.→ pogány