pakompart ∆ A: 1803 Pakenpartomat (NSz.); 1803 Pakkenpartokkal (MNy. 33: 233); 1814 baekkenbartu [sz.] (SzT. bakenbartú a.); 1825/ bakonpartok (NSz.); 1827 bakumbartot (SzT.); 1830 bákenpartja; Bakkenportu [sz.] (MNy. 65: 227); 1846 pakompartos [sz.] (MNy. 65: 468); nyj. cakompart (MTsz. cakompark a.); pokumpart; pakomparta [□] (ÚMTsz.) J: ’oldalszakáll, pofaszakáll; barkó | Backenbart; Koteletten’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Backenbart, (baj.-osztr.) pǫcknpǫrt: ’szakáll (csak) az arcon’ [< ném. Backe ’arc’ + Bart ’szakáll’]. ≋ Megfelelője: szbhv. pokumport ’pofaszakáll’. ⌂ A változatok többszöri átvételre utalnak. A cakompart változat a cakk ’cakkos pofaszakáll’ (→cakni) és →cakompakk kifejezéssel való szóvegyülésének eredménye.