pakol A: 1787 pakolásban [sz.] (MNy. 65: 468); 1798 pakkolva [sz.] (NSz.) J: 1 [főleg el~, fel~, meg~] 1787 ? ’vmit vhová tesz, vhová rakodik; 〈szállító eszközt〉 megrak | irgendwohinlegen; beladen, bepacken’ # (↑), 1794 ’ua.’ (NSz.); 2 1787 ? ’csomagol; vmibe burkol vmit | etwas zum Paket machen; einpakken’ # (↑), 1805/ ’ua.’ (NSz.); 3 1793/ ’távozik, kotródik | sich packen, sich fortscheren’ (↑); 4 [főleg be~] 1801/ ’nagyot eszik | sich satt essen’ (NSz.); 5 [főleg ki~] 1853 ’kiönti a szívét; alapvetően a saját véleményét (meg)mondja | sein Herz ausschütten; gründlich seine Meinung sagen’ (NSz.)
pakk × A: 1804/ pakkját (NSz.); 1806/ Pakját (NSz.) J: 1 1804/ ’köteg, csomó | Bündel’ (↑); 2 1811/ ’csomag | Paket’ (NSz.); 3 1886 ’poggyász | Reisegepäck’ (NSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. packen, (h. baj.-osztr.) pǫkka: ’megfog, megragad; egybe rak; beburkol, becsomagol; stb.’; vö. még ném. sich packen ’szedi a sátorfáját, elmegy’ | ném. Pack, (h. baj.-osztr.) påkk: ’bála, batyu, csomag’ [< holl. (kholl.) pac ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ang. pack; szbhv. pakovati; stb.: ’csomagol’, az angolban ’csomag’ is. ⇒⌂ A szó főleg bajor-osztrák közvetítéssel került át a magyarba. ⌂ A pakol 4. jelentése a magyarban az 1. jelentés alapján keletkezett.