otthon A: 1416 u./² othon (MünchK. 66vb); 1750 otthonyos [sz.] (NySz.); 1780 k. othun (MNy. 59: 105); 1835 Ott-hol (Kassai: Gyökerésző 4: 51); nyj. ōton (ÚMTsz.) J: ‹hsz› 1416 u./² ’lakásában, hazájában | zu Hause’ # (↑) | ‹fn› 1789 ’családias, barátságos lakás, környezet | Heim’ # (NSz.) Sz: otthonos 1748 otthonos ’otthoni, otthonlevő | heimisch’ (NySz.); 1867 ’jártas, tapasztalt | kundig, erfahren’ (CzF.)
Összetett szó. | ⌂ Az →ott + →honn ’otthon’ mellérendelő összetételből keletkezett; vö. →itthon. A főnevesülés a nyelvújítás korában ment végbe. A szó belseji l-es változat a →hol hatására keletkezett.